Brandon Flowers jó pókerjátékos módjára olyan royal flush-el indított, hogy az asztalnál ülők azonnal gyanakodni kezdtek, nem valami ügyes kártyatrükkel operált-e a pofátlanul fiatal játékos. Nem, szó sem volt csalásról, amit a The Killers letett az asztalra, színtiszta tehetségről tett tanúbizonyságot, persze a sikerhez szükségük volt egy jó osztóra is. Berobbanásuk idején, a britrock kőkemény térhódításakor két esélyük volt, hogy kitűnjenek csapattársaik közül: 1. ha valamiben egyediek, 2. ha mocskosul jó dalok lapulnak a paklijukban. Az osztó kegyes volt hozzájuk, ugyanis nekik osztotta a legjobb brit zenét játszó amcsi banda szerepét, így Brandonék kihasználhatták azokat a lapjaikat, amelyek Somebody Told Me, Mr. Brightside, és All These Things That I've Done nevekre hallgattak.

A második osztásnál már agyasabban játszottak, figyeltek arra, ki mit reagál a friss leosztásra. A megfigyelés vége némi stílusváltás lett, Brandon átment valami elcseszett westernhősbe, és sikerült egy hasonlóan elcseszett bajuszt növesztenie. Amikor a kártyák felfedésekor előkerült a When You Were Young, már sejthető volt, hogy újból royal flush van a srác kezében. És valóban: a Read My Mind és a For Reasons Unknown a padlóra késztette az állakat, a bökkenő csak annyi, hogy már minden egyes hangját hallottuk előtte. Míg az első Killers mutatvány, a Hot Fuss album azóta is bizsergető érzéssel tölt el mindenkit, a második, Sam's Town nem bizonyult tartós élvezeti cikknek, pedig szinte minden hangja a helyén volt. A tapasztalt kártyajátékosnak ilyenkor több lehetősége is akad.

A The Killers a legrosszabbat választotta. Összeszedett néhány játék közben lehullott kártyalapot, amelyekből épphogy kijött egy pár, és játszani indult vele Sawdust néven. Hiába dörmög itt velük Lou Reed a Tranquilize-ban, az egész annyira semmitmondó, hogy az ember legszívesebben az égbe kiálltana a ZS-kategóriás akciófilmekben látott mintára, kezében halott társa testével (jelen esetben elég, ha a cd-t vesszük kézbe), hogy "Istenem, miért???". A többi B-oldalból és kiadatlan felvételből pedig nem sok akad, amire egyáltalán emlékezni érdemes.

A Sawdust tipikusan az a fajta meccs, amikor igazából már mindenki fáradt, de a játékosok még osztanak egyet maguk között, csak úgy, tét nélkül. De igazából minden leosztásnak van tétje, ha anyagi kudarcot nem is vallhat az ember, a presztízsét még simán elbukhatja. A The Killers is jobban tette volna, ha ezúttal inkább bedobja a gyenguska lapjait. Ez kőkemény blöff, ami sajnos most nem jött be.

Értékelés: 2.5/5

Hivatalos honlap: www.thekillersmusic.com

A jó tanyabuli titka a húzós zene, a társaság és a sok pia. Ezek nélkül, vagy valamelyik összetevő módosításával némileg bűzleni fog a koncepció. A helyzet az, hogy Kid Rock régebben hatalmas partikat tartott a pajtában, nyaki izomlázat okozó bólogatásra késztetve a meghívott kedves vendégeket. Kalapos emberünk viszont - ki tudja miért - kezdte rosszul érezni magát a suttyó partikirály szerepében. Amikor rapper hősünknek elege lett a mindent átható lószar szagából, úgy döntött, másik tanyára költözik, és nem használja tovább MC (értsd: Mothafucka Cowboy) titulusát. Már nem a szalmabálákhoz hordta a tehenészlányokat és a nadrágja tartalmára áhítozó kedves nagycsöcsű érdeklődőket, hanem ötcsillagos hotelekbe, ahol mégiscsak kényelmesebb az ágy, és szobaszervíz is van. Elhagyta a teheneit, de vonzalma a tőgyekhez még mindig annyira hihetetlenül erős maradt, hogy felszedte Pamela Andersont, majd lezajlott a már-már forgatókönyvszerű házasság-válás-lehethogyesetlegmégismegintházasság procedúra. Az egészet pedig nyakon öntötte egy közepesen unalmas country lemezzel, majd kérdésessé vált, hogy visszaköltözik-e régi tanyájára. Valamilyen szinten visszahurcolkodott, de már semmi sem az igazi. Hazatérő partijára ezúttal celebeket hívott, akik szivarfüsttel nyomják el a falra kent lócitromok szagát. Az atléta, farmer, kalap szentháromság most már inkább show-elemként működik, de nem is baj, mert az úriember most már rakenroll Jézusként akar pózolni a haverok előtt. Igen, csak akar. A tánctér ugyanis hamar kiürül, és a banda pedig füstbe burkolózva jásztik country dalokat – saját magának.

Valamiért nem áll össze a kép. Az hagyján, hogy Kid Rockról kiderült, tud énekelni, de úgy néz ki, hogy dalokat írni egyre kevésbé. Még a címadó Rock N Roll Jesus szódával elmegy, de az Amen-nél már olyan érzésem van, hogy valami új szekta promó cd-je szól, ráadásul harmatgyengén. Poénnak kicsit erős, Kid Rock személye viszont erősen akadályozza az ügy komolyan vételét. A So Hott-ban még benne van a régi dög, de a többi dal meglehetősen vegyes színvonalú, valahol a simán szar és a középszar között. Vagy lehet, hogy annyit szagolta az állatok összekeveredett ürülékét, hogy már meg sem érzi, milyen az, amit ő tud termelni?

De hoppáré, ha bárki is azt hinné, hogy a nagy térítőhadjáratnak ezzel vége, az akkorát eshet pofára, mint vak kisgyerek a Grand Canyonnál, mert az ex-Run DMC-s Rev Runnal karöltve készülnek kiűzni a gonoszt a Running With The Kid című jövőre megjelenő albummal. Mivel a mi hitünk nem túl erős, mondjuk azt erre nagyvonalúan: hisszük, ha látjuk.

Értékelés: 3/5

Hivatalos honlap: www.kidrock.com

Kid Rock: So Hott

A diák már csak olyan állatfajta, amelyik néha akkor is kimegy felelni, ha nem készült fel tökéletesen a megmérettetésre. Simon Le Bon eleget tanult a számonkérésre haverjaival, de a táblánál beütött a blackout. Kénytelen volt számára kissé idegennek tűnő osztálytársai segítségét igénybe venni, akik az első padból súgták neki a hol helyes, hol helytelen válaszokat. A két eminens tanulót Timbaland-nek és Justin Timberlake-nek hívják.
Timbi producer bácsi egyébként is súgásból él, gyakorlatilag egyetlen osztályban sem tanul, csak beül az órákra, és ahol tud, segít. A baj csak az, hogy folyamatosan ugyanazokat a válaszokat duruzsolja mindenkinek. Ez senkit sem zavar, láthatóan a szigorút tanerőt a legkevésbé. Ahová beteszi a lábát, ott úgyis mindenki csillagos ötöst kap.
A helyzet az, hogy a Duran Duran frontemberének matekból kellett volna felelnie, de a mackós, fekete segítség folyamatosan bioszból súgott. De hogy lett ebből jeles? Úgy, hogy valamennyire érződött a feleleten, hogy a szerencsétlenül járt diák sokat készült az alkalomra.
A Red Carpet Massacre-t nem rossz lemez, csak éppen kétféleképpen lehet hallgatni. A legszerencsésebb verzió talán az, ha magukra a dalokra figyelünk, és nem az egyre kevésbé kreatív producer által összetákolt körítésre. A másik változat nem túl izgalmas: ugyanazok a tucat Timbaland hangok folynak a membránokból, amik egy szokásos MTV toplista első helyeiről  búgják, nyüszítik, vinnyogják tele a világ összes tánctermét. Amikor az ember a Box Full O' Honey-hez ér, már örülne, hogy megmenekült az unalmas hangzásvilágtól, de az azt követő, Britney-komolyságú Skin Divers azonnal kicsapja a biztosítékot, a Tempted prüntyögésétől pedig végleg kiborul a bili. A Tricked Out alatt elgondolkodik az ember, milyen lett volna, ha az Air legénysége segít be nekik. Valószínűtlen, de nem rossz.
Van az a helyzet, amikor a diák tudja a jó válaszokat, csak rossz szavakat használ. Valahogy így van ez most is. A dalok mocskosul jók lennének, de ezért a feleletért - ilyen körülmények között - most csak egy erős közepes jár.

Duran Duran: Falling Down