Brandon Flowers jó pókerjátékos módjára olyan royal flush-el indított, hogy az asztalnál ülők azonnal gyanakodni kezdtek, nem valami ügyes kártyatrükkel operált-e a pofátlanul fiatal játékos. Nem, szó sem volt csalásról, amit a The Killers letett az asztalra, színtiszta tehetségről tett tanúbizonyságot, persze a sikerhez szükségük volt egy jó osztóra is. Berobbanásuk idején, a britrock kőkemény térhódításakor két esélyük volt, hogy kitűnjenek csapattársaik közül: 1. ha valamiben egyediek, 2. ha mocskosul jó dalok lapulnak a paklijukban. Az osztó kegyes volt hozzájuk, ugyanis nekik osztotta a legjobb brit zenét játszó amcsi banda szerepét, így Brandonék kihasználhatták azokat a lapjaikat, amelyek Somebody Told Me, Mr. Brightside, és All These Things That I've Done nevekre hallgattak.

A második osztásnál már agyasabban játszottak, figyeltek arra, ki mit reagál a friss leosztásra. A megfigyelés vége némi stílusváltás lett, Brandon átment valami elcseszett westernhősbe, és sikerült egy hasonlóan elcseszett bajuszt növesztenie. Amikor a kártyák felfedésekor előkerült a When You Were Young, már sejthető volt, hogy újból royal flush van a srác kezében. És valóban: a Read My Mind és a For Reasons Unknown a padlóra késztette az állakat, a bökkenő csak annyi, hogy már minden egyes hangját hallottuk előtte. Míg az első Killers mutatvány, a Hot Fuss album azóta is bizsergető érzéssel tölt el mindenkit, a második, Sam's Town nem bizonyult tartós élvezeti cikknek, pedig szinte minden hangja a helyén volt. A tapasztalt kártyajátékosnak ilyenkor több lehetősége is akad.

A The Killers a legrosszabbat választotta. Összeszedett néhány játék közben lehullott kártyalapot, amelyekből épphogy kijött egy pár, és játszani indult vele Sawdust néven. Hiába dörmög itt velük Lou Reed a Tranquilize-ban, az egész annyira semmitmondó, hogy az ember legszívesebben az égbe kiálltana a ZS-kategóriás akciófilmekben látott mintára, kezében halott társa testével (jelen esetben elég, ha a cd-t vesszük kézbe), hogy "Istenem, miért???". A többi B-oldalból és kiadatlan felvételből pedig nem sok akad, amire egyáltalán emlékezni érdemes.

A Sawdust tipikusan az a fajta meccs, amikor igazából már mindenki fáradt, de a játékosok még osztanak egyet maguk között, csak úgy, tét nélkül. De igazából minden leosztásnak van tétje, ha anyagi kudarcot nem is vallhat az ember, a presztízsét még simán elbukhatja. A The Killers is jobban tette volna, ha ezúttal inkább bedobja a gyenguska lapjait. Ez kőkemény blöff, ami sajnos most nem jött be.

Értékelés: 2.5/5

Hivatalos honlap: www.thekillersmusic.com