Ha már az ember a saját sírját ássa, tegye büszkén, lassan, néha-néha megállva, hogy egy sztorival megemlékezhessen a dicső múltról. Persze ha mindezt öten teszik, picit könnyebben elér az ember hat láb mélyre, és ha elég lassú a művelet, valaki még mindig meggondolhatja magát útközben, ha netalántán mégiscsak az életbe kívánkozna. A Backstreet Boys Kevinje hála istennek úgy döntött, hogy ebben a kétségtelenül gyors eltűnést magával hozó produkcióban nem vesz részt. Rossz hír: nincs kizárva, hogy színész és szólóénekes lesz, szóval inkább elkezd ásni egy másik gödröt, amelyben ő nyer majd örök nyugodalmat - feltehetőleg a nem túl távoli jövőben.A gáz az, hogy a BB lemeze kvázi sikeres, csak azt tudnám, miért. Mintha a "srácoknál" beütött volna a kapuzárási pánik, ezért készítettek egy blamalemezt a régi időkre emlékezve. Ha legalább egy hangja is rendben lenne, akkor már beszélhetnénk félsikerről, de ezúttal sajnos semmi jóra sem futotta. A 2005-ös Never Gone-on megelőlegezett élőzenés hangzásnak itt már alig van nyoma, valami visszataszító, elektronikusnak sem nevezhető prüntyögésnek viszont annál több. Néhol bármelyik magyar lagzis zenész is fogná a fejét a hihetetlen fájdalomtól.
És persze ha már jó nem lett az album, akkor legalább a címe legyen pofátlan. Mire a végére ért a lemez, esküszöm, már fontolgattam, kipróbálom, vajon a cím magára a cd-re is vonatkozik-e.
Értékelés: 1/5
Hivatalos honlap: www.backstreetboys.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.