Az utóbbi években középszar lemezeket produkáló R.E.M. "fogta a gázt, oszt benyomta tövig". A nagy kérdés csak az, hogy ugyanazzal a benzinnel tankoltak-e.Hála istennek nem. R.E.M.-ék az Up előtt váltottak valami azonosíthatatlan eredetű üzemanyagra, amitől nem is nagyon ment a verda. Autókázni ugyan lehetett ezzel is, csak valahogy már nem akartak annyian velük utazni. A több sebből vérző Reveal utáni Around The Sun úgy hangzott, mintha már be sem tudták volna indítani a kocsit. Ilyenkor kell elpasszolni egy gyanútlan vevőnek, majd venni egy újat. Michael Stipe-ék azonban inkább a régen garázsban porosodó, első autójukat próbálták felturbózni, de nem Xzibittel pimpeltették fel, hanem azzal a Jacknife Lee-vel, aki a Snow Patrollal, a Kasabiannel és a U2-val is melózott már. A jó munkásember pedig csaknem tökéleteset alkotott.
Az Accelerate-nek hála istennek semmi köze sincs ahhoz a három langymeleg rettenethez, ami csaknem tönkretette a zenekar karrierjét. Tele van emlékezetes momentumokkal, a csapat olyan felszabadult, mint még soha. Pont olyan dalokra volt szükségük, mint a Man-Sized Wreath, vagy a Hollow Man, mert ezektől fut igazán a szekér, tele vannak élettel, és egy percre sem az jut szerencsétlen ember eszébe, hogy három kiégett faszi zenél. Inkább három olyan faszi, akik újra rájöttek arra, hogy miért szeretnek zenélni. Nagyon reméljük, hogy ugyanezzel a hévvel jönnek a Szigetre is augusztus 16-án.
Értékelés: 4.5/5
Hivatalos honlap: remhq.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.