Beck Zoliék a hirtelen összerántott Semmi szédítő magasság után most egy picit többet matekoztak, de az eredmény mégis ugyanaz lett, mint bármikor máskor. Legalábbis majdnem ugyanaz.
A 30Y egy megbízható pont ebben a cudar magyar zenei világban. Úgyis tudod, hogy mit kapsz a pénzedért, a szoftvert épp csak annyira frissítik, amennyire feltétlenül érdemes. A 4.0-ás verzióban több fúvós, több zongra, súlyos Nirvana riffek, Pearl Jam hangulatok kaptak helyet, a dizájn viszont cseppet sem változott. Beck még mindig a legjobb magyar szövegírók között parádézik, az ember szinte látja, ahogy a szavakat maga elé festi jellegzetes mozdulataival. Ezek után csak azt nem érteni, a No. 4-nek miért nincs akkora súlya, mint az előző lemezeknek. A 30Y dalai mindig gyomorba vágnak, most azonban legtöbbjük csak fenyeget, és az ütés elmarad. Akad ugyan 4 találat (Azt hittem érdemes, Kifelé nem befelé nem, Karambol, Hajóra szállt), csak hát az album 12 számos, a maradék nyolcon olyan könnyedén lehet átlépni, mint az járdára száradt kutyasz*ron. A negyedik lemez ettől függetlenül még nagyon szerethető, csak éppen klasszikus nem lesz belőle. Koncerteken működni fog. De hát már ez is bőven elég az üdvösséghez, nem?
Értékelés: 3.5/5
Hivatalos honlap: 30y.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
k_ · http://myspace.com/manfai 2008.10.24. 01:09:27