Lehet, hogy én vagyok a hülye, de valahogy nem bízom az olyan előadókban, akik már a lemezük megjelenése előtt hatalmas napszemüvegben, marha flegmán azt nyilatkozzák, hogy az új motyójuk lesz minden idők legf*szább albuma. Nem bízom továbbá azokban sem, akik ezek után a mágikus "bízz bennem" szavakkal látják el az ominózus korongot, mintha a név kötelezne, a kedves vásárló a szürkeállomány igénybe vétele nélkül pakolhatná a lemezt kosárba, és fáradhatna a pénztárhoz, megköszönve a közreműködését. Nem bízom Craig Davidben.A srác egyébként akár tudhatna is valamit, mert a szakma és a közönség egyöntetűen borult térdre az első szülött Born to Do It előtt, ami zseniálisan kombinálta a 2 Stepet és az R&B-t. Hirtelen mindenki Craiggel akart fícsöringelni, és jól meg is sajnálták a kollégák, amikor egyetlen díjat sem kapott a 2001-es Brit Awardson. Aztán a második gyermek, Slicker Than Your Average már némileg sántított a gyengeségtől, a harmadik, The Story Goes... pedig már fel sem tudott kelni az ágyból, majd végelgyengülésben el is távozott az élők sorából.
A hullaházban a halott még némi kozmetikázás után színpadra állítható állapotba került, és összejött a Trust Me, amire már nem sok emlékezetes momentumot sikerült felpakolni. Davidünk szerint messze ez lett a legjobb lemeze, mert végre nem kötötték meg a kezét. Maradjunk annyiban, hogy inkább már ráhagyták. Ráadásul az új macsó imidzse is azt hivatott sugározni, hogy mennyire magabiztos lett, és hogy ugyan már tényleg bízzunk benne, ha már ő ennyire bízik magában.
Azért próbáljuk meg, mert a Don't Play With Our Love és az Awkward eléggé rendben vannak, de a klipes David Bowie feldolgozás, a Hot Stuff már csak max. az energiahiányos R&B hívőket viszi majd tánctérre. Sajnos mivel a lemezt többségében valamilyen szerencsétlen módon ilyen dalokkal pakolta meg, én ezek után már nem adnék a szavára. Persze ha sokáig bizonygatja, hogy igaza van...
Értékelés: 2/5
Hivatalos honlap: www.craigdavid.com
Craig David: Hot Stuff (Let's Dance)
Jimmy Page szerint a Led Zeppelin márpedig igenis turnéra indul. Ez azért is érdekes, mert a banda eddig bőszen tagadta, hogy egy koncertnél több lesz a nagy visszatérő projektben. Page most már másképp látja a leányzó fekvését, Tokióban ugyanis azt ecsetelte az újságíróknak, hogy annyit készültek a nagykoncertre, amennyi egy világ körüli turnéra is bőven elég lenne. Ennek pedig szerinte semmi akadálya, mindössze meg kell várniuk, hogy Robert Plant befejezze szólóturnéját, ami nem mellesleg májusban meg is történik. Utána még jön némi nyaralás, pihenés, barnulás, aztán szeptemberben már akár útra is kelhet a legendás Zep. Nagy téteket tennék arra, hogy kb. a turné közepén bejelentik, új lemez is lesz. 
És most egy igazi sokkoló hír: a UB40 frontembere, Ali Campbell 30 évnyi rágógumi reggae-zés után kiszállt a bandából. Az igazi sokk az, hogy ezek szerint a zenekar még mindig létezett. Ráadásul létezni is fog, hiszen az aktívan zenélgető csapat annak ellenére, hogy utóbbi lemezeivel még a középszerűséget is csak kemény kapaszkodás árán tudta elérni, hamarosan új lemezzel rukkol elő 24/7 címen. Hogy az egész ügy elérjen a gyönyörűség díszes kapujába, jöjjön a sztori legdurvább adaléka: a csapat még Campbellel rögzítette a hamarosan megjelenő albumot, de a turnén már nem ő énekli a friss dalokat, a reggae-pop császár ugyanis már csak és kizárólag szólókarrierjére akar koncentrálni. Merthogy ő már abban gondolkodik. Hogy ubiék kivel folytatják tovább, arról egyelőre még semmit sem tudni. Merthogy ők is folytatják. A nagy kérdés, hogy minek kell történnie a sikertelenségen kívül ahhoz, hogy egy ilyen régi banda erre a lépésre szánja el magát.
Alig három dal hangzott el az egykori Smith-vezér tegnapi londoni koncertjén, amikor Morrissey-nek le kellett vonulnia a színpadról, mivel egy árva hang sem jött ki a torkán. Kb. 15 percig még próbálták menteni a helyzetet, de végül le kellett fújni a bulit, majd a közönség soraiban rögtönzött célbadobó verseny alakult ki, amelynek a szenvedő alanyai a színpadon maradt zenekari tagok voltak. Mintha az ember megérezte volna a vesztét: nemrég még azt találta nyilatkozni, hogy nemhogy a Smith-szel nincs kedve összeállni - még annak ellenére sem, hogy minden idők egyik legdurvább pénzeszsákjának kellett volna helyet szorítania az asztalán - de egymaga sem szívesen indulna turnéra, szóval egy darabig ne számítsunk a megtisztelő jelenlétére. És tessék: amikor mégis turnéra indult, beütött a baj. A dokik egyhangú pontozással négy nap pihenőt szavaztak meg neki, ami azt jelenti, hogy a napokban esedékes koncertjeit halasztania kell. És persze az sem biztos, hogy addig rendbe jön, bár az egykori felnyalt séróbáró eléggé lelkesen azt üzente, hogy a négy nap elteltével koncertezni akar. Muszáj is lesz, hiszen az angol turné minden egyes állomása teltházas.
A GNR extrémen szétcsúszott Rózsija valószínűleg a nagy Velvet Revolver egymásra licitálás következtében hivatalos közleményben (a drámai hatás kedvéért mégegyszer elmondom: HIVATALOS KÖZLEMÉNYBEN) tudatta a nagyérdeművel, hogy oly sok év után végre elkészült a fantasztikus Chinese Democracy. Az infót Axl menedzsere is megerősítette, és kései nyári megjelenésről regélt a sajtónak, de azt is hozzátette, hogy ügyfelének nyilatkozata nem egy nagy cucc, mert mindenki tudja, hogy a lemez még karácsony előtt elkészült. Lehet, hogy mindenki tudta, csak senki sem hitte el. Persze a nyári megjelenést sem garantálja senki. Biztos kell még néhány hónap edzés, hogy Axl beleférjen a jó öreg feszülős biciklis naciba.
Március 31-én jelenik meg a nagyszerűnek ígérkező Accelerate, amin állítólag nem lesz olyan szintű nyavajgás, mint az utóbbi albumaikon. De főleg az utolsón. Michael Stipe-ék most közzé tették a 11 számos lemez tracklistáját, az első single címét, a klipjük forgatási helyét - és szerintem még a telefonszámukat is megadták volna, ha valakinek eszébe jutott volna elkérni. 
Az ember, aki mindent megpróbált. 1993-ban bedobta a What is Love-ot, majd mindenki elhasalt tőle. Aztán a zeneszerkesztő programon átállított egyet s mást, így kijött a Life, ezzel pedig Alexander Nestor el is lőtte az összes puskaporát. Az ujja viszont továbbra is a ravaszon remegett. A legszebb, hogy Haddaway a relatív sikertelenség ellenére még a mai napig is aktívan hegesztgeti a lemezeket, akár egy eltántoríthatatlan Soltész Rezső. A magát továbbra is dance ikonnak nevező úriember 2004-ben bejelentkezett a német Comeback tévéshow-ba, amely letűnt sztárocskáknak adott lehetőséget a nagy visszatérésre, ahol amolyan Megasztár módra kellett megküzdeniük a fődíjért, egy lemezszerződésért. Csak pár név a parádés névsorból: CC Catch, Chris Norman, Coolio, Limahl. Coolio egyébként ledívázta tesóját, mert annyit sminkelte magát két felvétel között, mintha az élete múlna rajta. Valószínűleg tényleg így is volt. A műsorból elvérzése után persze kidobott egy lemezt, készített egy klipet Spaceman címen, ami fel is kapaszkodott a német slágerlista előkelő 67. helyére. Majd egy szép napon osztrák házikójában megvilágosodott: ő belőle bizony sportoló lesz. Manapság főleg snowboardozik, síel és ralizik, mégpedig nem is akárhogyan. Ez így mind szép és jó is lehetne, de jaj a világnak, mert idén megjelenik Crucified című albuma, ami állítólag helyreállítja majd rég megkopott hírnevét. Szerinte.
Sannie Charlotte Carlson, a szőke maca '94-ben fogta meg az isten lábát a Saturday Night-tal, majd jöhetett a Sexy Eyes és a Think of You. Majd jött az a bizonyos téglafal is, amit senki sem látott. Whigfield-et megvádolták, hogy nem ő énekli dalait, ami őszintén szólva elég nyilvánvaló is lehetett volna, hiszen ilyen nyávogó hang a világon nem létezik. Az állunkat fogtuk, amikor kiderült, ez mégis Sannie hangja. Mikor az eladási mutatók a béka segge alatti béka seggét csókolgatták, egy gyors ugrással a meló másik oldalán termett: producerkedésre adta a kis szőke buksiját. Megírt jópár dalt Benny Benassinak, az In-Gridnek, és Whigfield továbbfejlesztett változatának, Ann Lee-nek. Tavaly erős aggodalomra adott okot, amikor kinyomott egy Whigfield besztofot két új dallal súlyosbítva. Ahogy elnézzük, bármikor bejelentheti, hogy új lemezt készít.
A minden idők legvalószínűtlenebb szövegű slágere és legrosszabb videoklipje címre egyszerre pályázó Eiffel 65 kártyavára a Blue (Da Ba Dee) című opusszal össze is dőlt, majd a második lemez sikertelensége után agyalni kezdtek egy B-terven. A nagy gondolkodás közben azért még kidobtak egy lemezt Olaszországban is, hogy legyen mire nyalni a fagyit a strandon. 2005-ben kiszállt Gabry Ponte, a csapat DJ-je, a két maradvány pedig rájött, merre van az a bizonyos menekülő útvonal. Új hangzást kotyvasztottak össze, és nagy büszkén a kiadó asztalára dobták. Nem sokkal később, amikor az utcán találták magukat, rá kellett jönniük, hogy szar van a palacsintában, de a helyzet korántsem menthetetlen. Nevet változtattak, így a következő, Crash Test 01 című 8 számos korong már Bloom 06 név alatt jelent meg. És most a meglepetés: az album teljesen rendben van! Bár korántsem korszakalkotó mű, de korábbi munkáikhoz képest sokkal sötétebb, összeszedettebb, így egyszer-kétszer simán becsúszhat a lejátszónkba. A páros már dolgozik a Crash Test 02-n. És a hab a tortán: a csapat régi menedzsmentje tavaly bejelentette, hogy lesz még Eiffel 65, csak azt nem tudják, kikkel. Ezt a hírt nehezebb megemészteni, mint egy pohár százas szöget.
Sírjunk, nevessünk. Vagy röhögjünk sírva kínunkban. Bármelyik opció megeshet a listát végignézve.
Priegerék ezzel a húzással vélhetően nem a Radiohead nyomdokaiba akarnak lépni, de ettől függetlenül üdvözöljük hangos üdvrivalgással ezt a príma mutatványt: Animáék január 22-én ingyenesen letölthető állapotban pakolták fel két új albumukat, az Upload/Download remixlemezt és a Mutiny on the Ship (Live at Artemovsk 38) koncertanyagot. Az újragondolt változatokat többek között a Transglobal Underground, a De-Phazz, a Fine Cut Bodies, Anorganik, és Tigrics szállították. Tölstünk bátran, pláne ha már ingyenes és legális!
Amíg Axl Rose hülyét csinál magából, a többi ex-GNR tag legalább rendesen melózik. Slash megszellőztette, hogy már dolgoznak a harmadik Velvet Revolver lemezen, Mr. Pulihaj ráadásul annyira lelkes, mint egy nagycsoportos óvodás, aki új játékot kapott. Egyelőre még csak az ötletelés és jamelgetés fázisában jár a Libertad utódja, így még fogalmuk sincs, mikor lesz a projekt hallható állapotában. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a lemez elkészülte után Slash elkezdi összedobni szólóalbumát is. És hogy elérjünk a beszarás kategória csúcsára: Scott Weiland azt merészelte elhinteni, hogy néhány hónapon belül összehozza a Stone Temple Pilots-ot. Kicsit rálicitálós íze van az egésznek. Már csak az kellene, hogy bejelentsenek egy nagy Guns reuniont is, és Axl ennek örömére szemétbe dobja a Chinese Democracy teljes anyagát. Merjünk nagyot álmodni.