Lehet, hogy én vagyok a hülye, de valahogy nem bízom az olyan előadókban, akik már a lemezük megjelenése előtt hatalmas napszemüvegben, marha flegmán azt nyilatkozzák, hogy az új motyójuk lesz minden idők legf*szább albuma. Nem bízom továbbá azokban sem, akik ezek után a mágikus "bízz bennem" szavakkal látják el az ominózus korongot, mintha a név kötelezne, a kedves vásárló a szürkeállomány igénybe vétele nélkül pakolhatná a lemezt kosárba, és fáradhatna a pénztárhoz, megköszönve a közreműködését. Nem bízom Craig Davidben.
A srác egyébként akár tudhatna is valamit, mert a szakma és a közönség egyöntetűen borult térdre az első szülött Born to Do It előtt, ami zseniálisan kombinálta a 2 Stepet és az R&B-t. Hirtelen mindenki Craiggel akart fícsöringelni, és jól meg is sajnálták a kollégák, amikor egyetlen díjat sem kapott a 2001-es Brit Awardson. Aztán a második gyermek, Slicker Than Your Average már némileg sántított a gyengeségtől, a harmadik, The Story Goes... pedig már fel sem tudott kelni az ágyból, majd végelgyengülésben el is távozott az élők sorából.
A hullaházban a halott még némi kozmetikázás után színpadra állítható állapotba került, és összejött a Trust Me, amire már nem sok emlékezetes momentumot sikerült felpakolni. Davidünk szerint messze ez lett a legjobb lemeze, mert végre nem kötötték meg a kezét. Maradjunk annyiban, hogy inkább már ráhagyták. Ráadásul az új macsó imidzse is azt hivatott sugározni, hogy mennyire magabiztos lett, és hogy ugyan már tényleg bízzunk benne, ha már ő ennyire bízik magában.
Azért próbáljuk meg, mert a Don't Play With Our Love és az Awkward eléggé rendben vannak, de a klipes David Bowie feldolgozás, a Hot Stuff már csak max. az energiahiányos R&B hívőket viszi majd tánctérre. Sajnos mivel a lemezt többségében valamilyen szerencsétlen módon ilyen dalokkal pakolta meg, én ezek után már nem adnék a szavára. Persze ha sokáig bizonygatja, hogy igaza van...

Értékelés: 2/5

Hivatalos honlap: www.craigdavid.com

Craig David: Hot Stuff (Let's Dance)