Az alapszabály: sika, kasza, léc. Lelépni mondjuk egyikük sem akart, de a '90-es évek eurodiszkójának törvénykönyve nem engedélyezett 2-3 évnél és kb. ugyanannyi slágernél többet. Nézzük, mi történt a nagy diszkóhősökkel azóta!
Az ember, aki mindent megpróbált. 1993-ban bedobta a What is Love-ot, majd mindenki elhasalt tőle. Aztán a zeneszerkesztő programon átállított egyet s mást, így kijött a Life, ezzel pedig Alexander Nestor el is lőtte az összes puskaporát. Az ujja viszont továbbra is a ravaszon remegett. A legszebb, hogy Haddaway a relatív sikertelenség ellenére még a mai napig is aktívan hegesztgeti a lemezeket, akár egy eltántoríthatatlan Soltész Rezső. A magát továbbra is dance ikonnak nevező úriember 2004-ben bejelentkezett a német Comeback tévéshow-ba, amely letűnt sztárocskáknak adott lehetőséget a nagy visszatérésre, ahol amolyan Megasztár módra kellett megküzdeniük a fődíjért, egy lemezszerződésért. Csak pár név a parádés névsorból: CC Catch, Chris Norman, Coolio, Limahl. Coolio egyébként ledívázta tesóját, mert annyit sminkelte magát két felvétel között, mintha az élete múlna rajta. Valószínűleg tényleg így is volt. A műsorból elvérzése után persze kidobott egy lemezt, készített egy klipet Spaceman címen, ami fel is kapaszkodott a német slágerlista előkelő 67. helyére. Majd egy szép napon osztrák házikójában megvilágosodott: ő belőle bizony sportoló lesz. Manapság főleg snowboardozik, síel és ralizik, mégpedig nem is akárhogyan. Ez így mind szép és jó is lehetne, de jaj a világnak, mert idén megjelenik Crucified című albuma, ami állítólag helyreállítja majd rég megkopott hírnevét. Szerinte.
WhigfieldSannie Charlotte Carlson, a szőke maca '94-ben fogta meg az isten lábát a Saturday Night-tal, majd jöhetett a Sexy Eyes és a Think of You. Majd jött az a bizonyos téglafal is, amit senki sem látott. Whigfield-et megvádolták, hogy nem ő énekli dalait, ami őszintén szólva elég nyilvánvaló is lehetett volna, hiszen ilyen nyávogó hang a világon nem létezik. Az állunkat fogtuk, amikor kiderült, ez mégis Sannie hangja. Mikor az eladási mutatók a béka segge alatti béka seggét csókolgatták, egy gyors ugrással a meló másik oldalán termett: producerkedésre adta a kis szőke buksiját. Megírt jópár dalt Benny Benassinak, az In-Gridnek, és Whigfield továbbfejlesztett változatának, Ann Lee-nek. Tavaly erős aggodalomra adott okot, amikor kinyomott egy Whigfield besztofot két új dallal súlyosbítva. Ahogy elnézzük, bármikor bejelentheti, hogy új lemezt készít.
Eiffel 65
A minden idők legvalószínűtlenebb szövegű slágere és legrosszabb videoklipje címre egyszerre pályázó Eiffel 65 kártyavára a Blue (Da Ba Dee) című opusszal össze is dőlt, majd a második lemez sikertelensége után agyalni kezdtek egy B-terven. A nagy gondolkodás közben azért még kidobtak egy lemezt Olaszországban is, hogy legyen mire nyalni a fagyit a strandon. 2005-ben kiszállt Gabry Ponte, a csapat DJ-je, a két maradvány pedig rájött, merre van az a bizonyos menekülő útvonal. Új hangzást kotyvasztottak össze, és nagy büszkén a kiadó asztalára dobták. Nem sokkal később, amikor az utcán találták magukat, rá kellett jönniük, hogy szar van a palacsintában, de a helyzet korántsem menthetetlen. Nevet változtattak, így a következő, Crash Test 01 című 8 számos korong már Bloom 06 név alatt jelent meg. És most a meglepetés: az album teljesen rendben van! Bár korántsem korszakalkotó mű, de korábbi munkáikhoz képest sokkal sötétebb, összeszedettebb, így egyszer-kétszer simán becsúszhat a lejátszónkba. A páros már dolgozik a Crash Test 02-n. És a hab a tortán: a csapat régi menedzsmentje tavaly bejelentette, hogy lesz még Eiffel 65, csak azt nem tudják, kikkel. Ezt a hírt nehezebb megemészteni, mint egy pohár százas szöget.