Bizonyos értelemben a Motörhead rokonzenekara csakis a Republic lehetne. Minden lemezen ugyanaz a stílus, ugyanaz a hangzás, de kit érdekel, ha pontosan erre vágyik a kedves vevő?
Lemmy Kilmister nem az az ember, aki bőszen hirdetné a változások fontosságát. Igaz, már nem iszik annyit, mint régen, de nem is kell: bőven összevedelt magának egy arcot, és szétbagózott egy hangot, amiből bármeddig elélhet. Ha csak a jól ismert paneleket váltogatja, már akkor is összehoz egy jól működő Motörhead albumot. Így van ez most is. Náluk nincs értelme a hasonlítgatásoknak, nincsenek viszonítási pontok, mert hát a Motörizer olyan mint... a Motörhead bármelyik lemeze. Lemmy bandája abszolút egydimenziós, olyan, mint az ember gyerekkori kedvenc kajája. Ha egyszer bejött, mindig be fog. A Motörhead egy lelkiállapot, ami nem nagyon múlik el. Egy sör-whiskey szagú vágta, ezúttal 11 dalon, 38 percen keresztül. Perfekt rock n roll. Sem több sem kevesebb. Egy igazi biztonságos pont a világban, aminek mindig lehet örülni. Annak viszont már nem annyira, hogy a banda nem jön Magyarországra, pedig a Danko Jones melegít be előttük. Szívás.
Értékelés: 5/5
Hivatalos honlap: www.imotorhead.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.