Lelki szemeim előtt látom, ahogy a banda diadalittasan áll a jónép előtt, és alig várja, hogy fejére tegyék az új albumukért járó koronát. A tömeg viszont elégedetlenkedve húzza a száját. Sanszos, hogy a kiábrándult Hetfield újra vodkán fog élni.

A Death Magnetic lehetne akár jó is. Na persze! Szó se róla, hallani, hogy kifejezetten kreatív időszakban volt a Metallica, annyi riff, annyi ötlet van belezsúfolva minden egyes dalba, ami elég lenne három lemezre is. Három közepes lemezre. Nem is érteni a legtöbb fordulatot, az ötletek, a témák nem állnak össze. Káosz, Amigos! Ja, hogy progresszív lenne a Death Magnetic? Egyáltalán nem. Igazi régi időkre emlékeztető trash zúzda, emlékezetes pillanatok nélkül. Persze a megvadult, zárlatos mecha-godzillaként menetelő album erejét nem szeretnénk vitatni. Jobban szól, mint a borzalmas és a kibírhatatlan kategóriák közé pozícionált St. Anger, több benne a dög, mint a Load és a Reload albumokban, Hetfield hangja a régi, a sötét erő is velük van. DE! Ezek a dalok kevesek ahhoz, hogy kihúzzák a csapatot abból a gödörből, amiben már jópár éve leledzik. A Cyanide-on kívül egyetlen olyan track sincs a lemezen, amire elégedetten csettinthetnénk. És hát az sem mellékes, hogy a zseniális The Unforgiven és a kifejezetten kellemes The Unforgiven II után egy olyan harmatgyenge harmadik résszel jöttek elő, amitől kinyílnak a bicskák a zsebekben. Az a bizonyos pohár viszont félig tele van. Ha másnak nem, ennek  legalább lehet örülni.

Értékelés: 3/5

Hivatalos honlap: www.metallica.com/

Metallica - The Day That Never Comes