Nem tudjuk palástolni érzelmeinket, pedig megpróbáltuk. Sírva röhögünk. Azt a kérdést, hogy a NOX valójában értékes zenekar, vagy inkább vegyi hulladék, most inkább nem kezdenénk el feszegetni. Inkább beszéljünk stylistokról, és önkritikáról. Hogy NOX Tomi felsőtestén miért látható egy konkrét felfestett perforáció, illetve (opcionálisan) felezővonal, azt csak dadaista művészek tudnák megmagyarázni, erősen beborozva. Illetve valószínűleg csemetéje is, aki a papán játszik Cobra 11-est a Mecsboxokkal. A séró pedig bármely '60-as évekbeli lengyel sci-fit lealázza. És akkor még nem is beszéltünk erről a remek szkájdzsekóról. Ezt a remekművet látva még Lakatos Márk is sírva vonulna vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jáz (törölt) 2011.03.27. 14:19:25