A magát Eminemnek nevező parafenomén tudott valamit. Azt állította a Without Me-ben, hogy Moby technójára senki sem kíváncsi. Mivel Richard Melville akkor éppen nem technót nyomott, a mondat igazából csakis jövendölésként értékelhető. Ráadásul egyből kettőként! Shady azt sikeresen eltalálta, hogy Moby fog még technót nyomni, azt viszont nem, hogy szar lesz. Mert a Last Night érdekes. És techno. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Ricsi bácsi, aki az utóbbi években inkább gospeles, langymeleg elektronikában pancsikolt, érthető módon nem akart egy újabb Play-t. A Hotelen már mutatott hajlandóságot arra, hogy közkívánatra újra belecsapjon a lecsóba, de igazán csak most hagyott fel a "vájdózmájhártfílzszóbed" stílusú édesbús slágerek gyártásával. Annyi biztos, hogy erre a lépésre feltétlenül szüksége volt, az pedig külön szimpatikussá teszi, hogy hallhatóan tojt arra, mit várnak tőle a rajongói, már ami a lemez hangzását illeti.
Ezen a remek elektronikus misén leborulhatnak a hívek a művész nagysága előtt, hangosan szólhat az ámen az olyan dalok hallatán, mint a Disco Lies, az erősen Snap izű Everyday It's 1989, vagy a kezdeti Moby dalok hangulatát hozó The Stars. Megpihenhetnek a csodálatos Hyenas, vagy a Mothers of the Night alatt, aztán a címadó Last Night dallamaira szépen megérkeznek az űrhajók, és áttelepítenek mindenkit egy általunk ismeretlen bolygóra, a Földtől nagyon-nagyon messzire.
Moby múltkor még azt mondta, fizetne is a lemezéről írt jó kritikákért. Az album hála istennek jó, úgyhogy valószínűleg nem nagyon fog megcsappanni a bankszámlája. Igaz, a Last Night nem biztos, hogy könnyen adja majd magát, pláne azoknak nem, akik újabb Natural Blues-t, vagy We Are All Made Of Stars-t vártak tőle. Eminem pedig nyilvánosan mutasson be egy akrobatikus önleszopó gyakorlatot!

Értékelés: 4/5

Hivatalos honlap: www.moby.com

Moby - Disco Lies