Keményen el kellett gondolkodnom, mi történt. Fogalmam sem volt, hogy mi olyan nagy szám ebben a magyar csapatban. Hallottunk már hasonló zenét, nem is keveset. A hangzás igazából nem mutat semmi újat. A dalok felépítésében sincs semmi extra. Csak azt nem tudtam, akkor miért nem tudom kivenni a lejátszómból, mi az úristenért játszom le újra és újra egymás után az On Air-t. Aztán megjelent a fejem felett az a bizonyos villanykörte: azért, mert ezek a dalok tele vannak lélekkel és energiával. És a csapat élén ott egy olyan hang, amelyik azonnal leültet. És mert az egész kicseszettül rendben van. És mert az első dal, a Count Me Out egyszerűen tökéletes. Vagy azért, mert nincs benne semmi sallang, semmi túlmatekozás, nem akar többnek látszani, mint ami. Az On Air igazából tipikus első lemez, annak minden hibájával és előnyével, és ezt büszkén meri vállalni. Nagy hátránya, hogy túl rövid. Meg kell hallgatni élőben is, aztán ha jól sikerül a pofavizit, újból le kell ülni, és elgondolkodni azon, mire lesznek még képesek a jövőben. Attól tartok, ettől még többre.