Medöbbentő tudományos hír! Örömmel jelentjük, hogy a kis képes értelmező kéziszótárakban már fotóval is illusztrálhatják az "izé" szót. Az ominózus kép cikkünk bal oldalán látható.A OneRepublic ugyanis egy olyan "valami". Megfoghatatlan. Ha nem lett volna a mindenkit jól megcsináló Timbaland és az Apologize remix a Shock Value albumon, a csapat valószínűleg még mindig csak egy lenne a "miértnemtudunkmárbefutni" sajnálkozó népi rigmust ismételgető társulat közül. A Dreaming Out Loud egy szimpla ártalmatlan amcsi rocklemez, itt-ott súlyos RnB-vel bruttósítva. És ha bárki azt hinné, a hipersikeres Apologize eredetije sokkal jobb, mint Timbi bácsi remixe, súlyosan téved, a dal közel ugyanazt az alapot használja, csak hogy drámaibb legyen a hatás, nyakon öntötték még egy oda nem illő vonóskísérettel is.
A lemez egyébként annyira semmilyen, hogy az már nem semmi - végülis ahhoz is tehetség kell, hogy az ember olyan albumot készítsen, amiről igazán sem rosszat, sem jót nem lehet elmondani. A lemez második felére már a fene se tudja, hogy vagy hozzászokott a fülünk a nagy semmihez, vagy tényleg értékelhető dalokat hallunk, igaz mindegyikük akkora nyúlás, hogy a rögtönítélő bíróság azonnali életfogytigot szabna ki Ryan Tedderékre. A Won't Stop tiszta Travis, az All We Are egy az egyben Goo Goo Dolls, a Tyrant, a Prodigal és a Come Home is egész jó, bár nincs kizárva, hogy picit ismerősek lesznek valahonnan. Mondjuk egy B-kategóriás, a hallgathatóság és a horkolós bealvás között egyensúlyozó amerikai rockbanda lemezéről. Mert hogy ez is pontosan az, és mégsem. Mert hogy nekik sikerült bejutni az A-kategóriába. Mondom, ez egy tipikus "izé".
Értékelés: 2/5
Hivatalos honlap: www.onerepublic.net
A lemez egyébként annyira semmilyen, hogy az már nem semmi - végülis ahhoz is tehetség kell, hogy az ember olyan albumot készítsen, amiről igazán sem rosszat, sem jót nem lehet elmondani. A lemez második felére már a fene se tudja, hogy vagy hozzászokott a fülünk a nagy semmihez, vagy tényleg értékelhető dalokat hallunk, igaz mindegyikük akkora nyúlás, hogy a rögtönítélő bíróság azonnali életfogytigot szabna ki Ryan Tedderékre. A Won't Stop tiszta Travis, az All We Are egy az egyben Goo Goo Dolls, a Tyrant, a Prodigal és a Come Home is egész jó, bár nincs kizárva, hogy picit ismerősek lesznek valahonnan. Mondjuk egy B-kategóriás, a hallgathatóság és a horkolós bealvás között egyensúlyozó amerikai rockbanda lemezéről. Mert hogy ez is pontosan az, és mégsem. Mert hogy nekik sikerült bejutni az A-kategóriába. Mondom, ez egy tipikus "izé".
Értékelés: 2/5
Hivatalos honlap: www.onerepublic.net
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kilian 2008.03.10. 18:22:18
Egyébként egy interjúban ki is jelentették, hogy ezek a számok U2 inspirálta zenék, és hogy főleg a szövegre kell figyelni, mert az sokat mondó - nagyon sokat mondó.
"És ha bárki azt hinné, a hipersikeres Apologize eredetije sokkal jobb, mint Timbi bácsi remixe, súlyosan téved, a dal közel ugyanazt az alapot használja, csak hogy drámaibb legyen a hatás, nyakon öntötték még egy oda nem illő vonóskísérettel is."
Nemtudom, hogy mások hogy vannak vele, de sztem Timbaland pöfögése az odanemillő, nem pedig a vonóskisérlet, ha már annyira összehasonlitjuk a 2 verziót.
Az én szvsz viszont épp itt a gond: ilyen formában ugyanis csak 2 egyforma számot kellene összehasonlitani, ez pedig már korántsem az.
Bár szövegben 100%-osan megegyeznek, hangulatban korántsem - én legalábbis mindkét verziónál mást érzek nem pedig ugyanazt.
Összességében a OneRepublic verzió a jobb, mert mint mondtam, egy ilyen számba nem illik Timbaland.
Pariska 2008.05.03. 18:19:56
Ennyi lettem volna.
Puszi,sziasztok :)