Akár egyslágeres sztárocskák, akár hatalmas bálványok voltak, egy óvatlan pillanatban valamiért mégis lekapcsolták a villanyt, és mire mindenki észbe kapott, ők már sehol sem voltak. Kérdés, hogy mi történt velük azóta.

A dán barbigörlök kedvenc zenekara. Akár még lehetett volna némi fantázia is bennük, ha valamikor komolyan vették volna magukat. A kétlemezes, 28 millió példányt eladott poénbanda 2001-ben viharos gyorsasággal oszlott fel, állítólag EGYÁLTALÁN NEM azért, mert a gyönyörű Lene és Soren egy picikét összegyűrték a lepedőt. Az akrobatamutatvány annyira jól sült el, hogy a feloszlás évében össze is házasodtak, majd összehoztak két aquacsemetét, Indiát és Billy-t. A rajzfilmhősök az utóbbi hét évben akár a bevételeiket is számolgathatták volna, ehelyett viszont szólókarrierjüket építgették több-kevesebb sikerrel. Soren az egész pofásra sikeredett Lazyboy projektjét csiszolgatta, Lene pedig csak nem tudott megszabadulni az Aquában belépumpált játékmániától, úgyhogy kiadott egy albumot Play With Me címen egy kiadós buktával fűszerezve. Tiszteletbeli Right Said Fred tagunk, René kapta az arcába zenei téren a legnagyobb lócitromot: valamiért úgy érezte, hogy "The Uhh Uhh Song" és "Uhh La La La" című dalaival maradandót - de legalábbis eladhatót - fog tudni alkotni. Muhaha. A két single után már jobbnak látta be sem fejezni szólólemezét, inkább beállt rögbijátékosnak, majd színészi karrierbe kezdett. És aki azt hiszi, hogy ezzel vége a sztorinak, nagyon téved, ugyanis a tavalyi év végén már bejelentették a nagy comeback-et. Idén turnéra indulnak, de valószínűleg egy új lemezt is összebohóckodnak majd. Biztos kell a pénz babaruhákra.


Bros
Naná, hogy az ember befut, ha jól néz ki, és azt énekli a női hallgatóság fülébe, hogy bizony mikor leszek én már híres. A Brosnak is megvolt a maga 15 perce, azaz inkább öt éve, egészen 1992-ig bírták egymást és a női rajongók sikolyait. A hátranyalt séró császárai, Matt és Luke Goss a szétválás után másképp képzelték el jövőjüket. Matt '95-ben nekilátott felépíteni egy új slágergyárat, ami ki is termelt két lemezt. Illetve két és felet, hiszen a harmadik album is alakulgat, és ha minden jól megy, idén boltokba is kerül. Luke a '90-es években megírta önéletrajzi könyvét, az I Owe You Nothing-t, ami jópár női szobában ott tanyázott a Bros plakátok alatt. A srácnak nagyon bejött a buli, mert a Broadway után Hollywood is bekajálta a tehetségét, ha látni véltük volna a Penge 2-ben, az nem lenne a véletlen műve, de a frissen befejezett, itthon forgatott Hellboy 2-be is betolta a pofiját. A legsúlyosabb viszont a harmadik tag, Craig Logan története, aki egyszer csak teljesen megkattant, kilépett a csapatból, beperelte a tesókat és csúnyán lenyúlta őket. Az élet már csak olyan, hogy néha szeret igazságot szolgáltatni, így az ex-Bros tag nem sokkal később már főállású hajléktalanként tengette mindennapjait, de valamilyen csoda folytán mégis állást kapott az EMI-nál. És ahogy az a mesékben, és az amerikai giccsmozikban lenni szokott, végül minden jóra fordult: Craig megfogta az isten lábát, elejegyezte Dannii Minogue-ot, és azóta már menedzserként dolgozik, olyan aprócska nevekkel, mint Sade, Pink, vagy Tina Turner. Koronát és trónt neki!

Extreme
A Waiting For The Punchline album sikertelensége betette a kaput a csapatnak, úgyhogy '96-ban jobbnak látták nem blamálni magukat tovább. Gary Cherone énekes gyorsan bekerült a legendás Van Halen-be, de annyira kilógott a lóláb, hogy mennie kellett. Mindössze két évig tartott a nagy összebútorozás. Amikor a VH bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, Cherone kibukott, mert rövidke közreműködése nem volt elegendő ahhoz, hogy róla is viaszbábu készüljön. Azért a banda basszusgitárosa rendes volt, a tévés közvetítésben megköszönte Gary közreműködését. Valahogy senki sem akarta őt komolyan venni, szóval kénytelen volt bulváros show-elemeket bevetni ahhoz, hogy valaki számításba vegye. Abortuszellenes lévén nyílt levélben szólt be a Pearl Jam-es Eddie Veddernek, hogy ugyan váltson már magzatbarát-módba, Vedder úr azonban még válaszra sem méltatta. Teljes csőd. A nők bálványa, az aranykezű Nuno Bettencourt nem esett kétségbe, sikeres szólólemeze után beszállt néhány projektbe, de igazán sikeres húzást csak a DramaGods-zal sikerült mutatnia, illetve a The Satellite Party szupergruppal, Perry Farrell oldalán. 2006-ban valamilyen oknál fogva - ami mint minden ilyen esetben, korántsem lehet a pénz, illetve az elveszett dicsőség helyreállítása - három koncert erejéig összeállt az Extreme. És ha már ennyire jó volt a hangulat, és akkora volt az érdeklődés, nem is csoda, ha az egyszeri zenészt azonnal megszállja az ihlet, dalokat kezd írni, és világkörüli turnét tervez. Igen, idén jön az új Extreme album. Lesz még új More Than Words. Meg világbéke.