A britpop fanatikusok már akkor a gatyájukba élvezhettek, amikor Richard Ashcroft még csak fontolgatta, hogy újra összerántja régi bandáját. Vagy a régi bandája Richard Ashcroftot? Mindegy, csak a végeredmény a lényeg!
Tizenegy ínséges év után jött a Forth, amiről már a készülés folyamatában folyton azt állították, hogy olyan lesz, mint az Urban Hymns. Azzal a különbséggel, hogy nincs rajta sem egy Bittersweet Symphony, sem egy The Drugs Don't Work, vagy egy nem kevésbé zseniális Sonnet. DE! Arról sincs szó, hogy Ashcroft régi társaival vett volna fel egy új középszar szólólemezt. Itt valami más történt. A Verve vegytiszta zenekari produkcióval állt elő, és ennyi idő múltán is képes volt úgy előrelépni, hogy az ne a dicsőséges múlt idézgetésének tűnjön. A Forth pont azért kellemes, mert nem akar megfelelni, nem hoz slágerparádét, vannak viszont elképesztő mélységei és magasságai. Profi és alázatos zenészek profi munkája. Az erősen UNKLE-ös kezdés, a Sit and Wonder azonnal a mélybe ránt, aztán az alamuszi, magát nehezen adó, majd fejből kiverhetetlenné váló Love Is Noise húzni kezd felfelé, oda, ahol a borító fotója készült. Egyórás repülés a Forth, különböző magasságokban. Színtiszta, alázatos zene. Jó tudni, hogy újra van Verve és hogy még mindig képesek olyan csodákra, mint az I See Houses, és a Valium Skies. Biztosan lesz még folytatás.
Értékelés: 5/5
Hivatalos honlap: www.theverve.co.uk
The Verve - Love Is Noise
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.