Most, hogy Ville a veréb és finn népi zenekara sikerrel vette be Amerikát, szükséges volt kiadni egy koncertlemezt és filmet is.
Los Angelesben fellépni nagy szó, pláne a csurig megtelt Orpheum színházban. Hoppá! Színházban? Akkor előadás lesz? Intim hangulat? Közel kerülünk a művészhez? Egyenesen az arcunkba fújja majd Ville a füstkarikákat? Nem, ilyesmikről szó sincs. A színészeknek láthatóan nincs kedvük játszani, vagy elhiszik, hogy ennyi erőbefektetéssel is olajat pisilnek majd a kiscsajok utánuk, a darab pedig gyenge közepes, bár meg kell említeni azt a szomorú tényt is, hogy csak a színészi játék teszi közepessé az egyébként remek előadást. A Dexter filmzenéjére bevonuló banda a Passion's Killing Floor-ral indít, aztán hihetetlenül szétcsúszik, majd összeáll, a közönség ordít, az otthonülők is, csak néha a fájdalomtól. A legszomorúbb az, hogy a HIM valaha remek koncertzenekar volt, ebből a DVD-ből, illetve CD-ből pedig maximum annyi jön le, hogy egy olyan európai banda játszik Amerikában, amelyik legszívesebben már visszahúzna Finnországba a haverokhoz. Ville híres láncdohányos lévén folyamatosan szív, mint egy karburátor, és olyan hihetetlen érdektelenséggel nyomja le a bulit, amilyet ritkán látni. Persze tudjuk, hogy nem egy hatalmas showman, és hogy inkább arra hivatott, hogy szívjon egyet a cigijéből és a füst kifújása közben lenyomja nekünk a Wicked Game-t, a Join Me-t, meg a Killing Loneliness-t. Aki nem vágyik az előbb elmondottaknál többre, annak remek szórakozás lesz a Digital Versatile Doom, aki azonban többet akar, az vagy felejtse el az egyébként gyönyörűen csomagolt kiadvány DVD részét, vagy gyújtson rá, és emlékezzen a régi szép időkre.