Van, akinek csak a Sony tarkabarka labdákkal súlyosbított, egyébként zseniális reklámjából ismert Heartbeat ugrik be róla, van, akinek a fantasztikus Massive Attack feldolgozás, az akusztikus Teardrop. Mindegy. A lényeg az, hogy aki tisztában van azzal, hogy mit tud művelni a művész úr egy szimpla egyszálgitározós koncerten, az biztosan nem hagyja majd ki Josét a Szigeten.

Tisztelt Gnarls Barkley zenekar!

Felháborító, hogy mit meg nem engednek maguknak. Azt hiszik, hogy megírhatnak egy slágert, amit az egész világ kívülről fúj, majd utána büntetlenül írhatnak teljesen másmilyen dalokat? Egyébként is, hol van az a crazy srác?
Mint régi rajongójuk azért is háborodtam fel a The Odd Couple hallatán, mert nincs rajta a Crazy tizenkétszer, de még csak egyszer sem. Meg hát egyébként is. Mi ez a melankólia? Meg hát nem arról volt szó, hogy stadion-kompatibilis dalokkal fognak előjönni? Jó-jó, lehet mondani, hogy igazából ezek a dalok is prímák, csak hát nincs közöttük még egy olyan volumenű sláger, mint a... mindannyian tudjuk, melyik. Oké, az igaz, hogy jó hallgatni új lemezüket is, de ne mondják már, hogy nagyon beleizzadtak volna egy hatalmas sláger írásába!
Igaz, így többször meghallgatva a lemezt meg kell hagyni, annyira azért nem is sikerült rosszul, a Who's Gonna Save My Soul-t például nem tudom kiverni a fejemből, meg hát ugye a Run is eléggé rendben van. A triphopos Would Be Killer is határozottan jó kis darab, biztosan elég sok régi Massive Attack-et hallgattak mostanában, ehhez kétség sem fér. Az Open Book bár kissé elborult a Billboard TOP 5-jéhez szokott lelkecskémnek, de mégis nagyon remek dalnak találtam. Igazából így átgondolva, a The Odd Couple egy jó lemez. Tudják mit? Tekintsék levelemet semmisnek!

ui: Igazából azt sem bánom, ha nem írnak több Crazy-t.

Értékelés: 4/5

Hivatalos honlap: www.gnarlsbarkley.com

Gnarls Barkley: Run

Na azért így már jóval pofásabb a VOLT fesztivál fellépőlistája! A tavalyi szigetes áramkimaradós buli úgy néz ki bejött Manu Chao-éknak, úgyhogy idén is eljönnek, csak ezúttal Sopronban nézik meg, milyen is a letaposott zöld gyep látványa. A Cypress Hill pedig kipróbálja, hogyan is füstöl a hazai zöld. Mi pedig legyünk a fűtől függetlenül is boldogok.

Május 5.: az ingyen mp3 nemzetközi ünnepe. Fizetés nélkül tölthető az új Offspring kislemezdal, a Hammerhead is. A banda új lemeze egyébként június 17-én kerül boltokba Rise And Fall, Rage And Grace címmel. Ja és persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy idén még a VOLT-on is tiszteletüket teszik.

www.offspring.com

Máris tölthető az új NIN stúdiólemez, a The Slip. Hogy Trent Reznorék mennyire jó fejek, mi sem bizonyítja jobban, hogy mindezt teljesen ingyenesen tehetjük meg honlapjukról. Ha nem felel meg nekünk az mp3 verzió, leszedhetjük akár FLAC, M4A, és WAV formátumokban is. Az album egyébként cd-n is megjelenik valamikor júliusban, de valami extra cuccot is rá kell pakolniuk Reznoréknak, hogy megvegyük, hiszen a komplett borítót is megtalálhatjuk a tömörített file-ban.

Május 13-tól négy hónapon keresztül egy-egy új kislemezzel támad a The Cure. Szeptemberben végre megjelenik a még mindig cím nélküli új lemez, felvezetésképpen pedig minden hónap 13-án megajándékozzák a rajongókat egy friss maxival. Először a The Only One című opuszt vehetjük birtokba, június 13-án pedig a Freakshow-t hallgathatjuk rongyosra. Az utolsó két single címe egyelőre még ismeretlen. Persze nem lenne buli a buli, ha a B-oldalakon nem tanyáznának kiadatlan Cure dalok. Hogy milyen lesz az első, az jövő hét kedden kiderül.

Ha valakinek még nem lenne világos, hogy Thom Yorke miért nem jár kínai cuccokban, akkor nézze meg a zseniális All I Need-re készített videoklipet, és egyből rájön. A klipet a Radiohead egyébként az MTV Exit kampányához forgatta. Vesszen a gyermekmunka!

Amíg Amy Winehouse rommá lövi magát, ez a kis walesi, szende vidéki lány átveszi a hatalmat. Legalábbis egy ideig beül a kihűlt trónba.
Hangja az bizony van is neki, meg is tudja idézni az '60-as évek hangulatát, olyan slágerekkel jön, amik mindent visznek. Nem is lenne ezzel semmi baj, csak ne akarjanak belőle dívát faragni. Az bizony nem fog menni. Egyezzünk ki abban, hogy Duffy Amy Winehouse light változata. És valószínűleg ezzel a szőkeség is kiegyezne. A Rockferry-nél jobb kezdést el sem képzelhetett volna magának. Azonnal belemászik az ember fülébe, a minőség ellen egyetlen szavunk sem lehet. És az sem elhanyagolható szempont, hogy a gitáron az a Bernard Butler játszik, aki a korai Suede-ben alkotott maradandót, majd szólókarrierjével, és a The Tears-zel sem hibázott túl nagyot.
Maradjunk annyiban, hogy a Rockferry-ben sincs túl sok hiba, maximum annyi, hogy nem éri el a Back To Black színvonalát. De közel jár hozzá, és már ez is nagy szó.