Nem tudják levenni rólunk a szemüket. Mi sem róluk. A törökből hozott bőrmellények csakis sűrű bajusszal mutatnak jól. A borítón egyébként az a megható pillanat látható, amint a jólelkű, mindig mosolygós srácok a lenyugvó nap fényében átsegítik az utcán a már járni is alig képtelen afro-amerikai Jennifert, aki annyira hálás a jókedvű, szőrös felsőtestű Sanyinak és Karcsinak, hogy azonnal dalra is fakad velük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.